Sokszor elhangzik magukat bölcsnek tartott emberek szájából, hogy ne legyenek elvárásaink. Mondom ezt enyhén cinikus hangnemben, nem kevés öniróniával ;). Igen, a magam módján én is egy érett, bölcs léleknek tartom magam. Persze azzal együtt, hogy tudom, sok lecke és tanulás áll még előttem. Ha másért nem, azért, hogy a bennem meglévő ősi tudást, és ismereteket képes legyek a felszínre hozni, és aszerint élni.

Tanítványaim, barátaim, sőt anyukám is sokszor hallják tőlem az elvárásmentesítésről szóló eszmefuttatásaimat. Gyakran sikerül egy-egy életszituációban rávilágítanom arra, hogy minden sokkal egyszerűbb lenne, sokkal kevésbé fájdalmasan élhetnénk meg helyzeteket, ha nem lennének elvárásaink. Mi ugyanis a képlet? Elvárások --> nem teljesített elvárások --> csalódás. Ha megnézzük a folyamatot abból a szemszögből, hogy ki a szenvedő alany, akkor tisztán látszik, mennyire kártékony dologról van szó. Kinek van elvárása? Nekem. Vagyis honnan indul a folyamat? Tőlem. Végül ki lesz csalódott? Hát én. Van értelme? Nincs... Ez a végkövetkeztetés.
Ezt a képletet már nagyon régóta átlátom, és nagyon büszkén azt gondoltam magamról, hogy valóban élem is azt, amiről prédikálok. Hogy az a típusú emberke vagyok, aki örül annak, amit kap, élvezi, ha jó dolgok történnek vele, anélkül, hogy elvárásai lennének egy-egy szituval vagy bizonyos személyekkel kapcsolatban. Látom mivel küszködnek sokan a környezetemben, és hogy nagyon gyakran épp az elvárások keserítik meg az életüket, pedig apró dolgokat kellene csak más szemszögből nézni.

Az elmúlt hetekben azonban folyamatosan olyan leckéket kaptam az élettől, amik révén rá kellett döbbennem, hogy bizony ott vannak azok a fránya elvárások. Méghozzá nagyon kis alattomos módon.  Olyan kis apróságokban megbújva, amiket eddig amolyan "magától értetődő" dolgoknak vettem. Vagy legalábbis logikus valamiknek. Ezeket alaposan kivesézve azonban rá kellett jönnöm, hogy nincsenek "magától értetődő dolgok". Ilyen fogalom nem létezik. Lévén, hogy minden relatív, és minden szubjektív. Az ami nekem magától értetődő dolog lenne, az másnak messze nem biztos, hogy szintén az. Az, ami nekem például egy párkapcsolatban "alapvető" dolognak minősülne, vagy amolyan "természetes" dolognak, az sajnos nem az. Szembe kell nézni azzal, hogy ezek bizony elvárások, ha tetszik, ha nem.
Elvárások, mégpedig az enyémek. Vagyis kinek rossz? Hát NEKEM!!
Huhh...hát nehéz, nagyon nehéz!!!
Ezzel együtt azonban nagyon izgalmas munka ezeket az elvárásokat legyűrni, ledobálni, levetkőzni magunkról... Higgyétek el, érdedemes alámerülni :)...

Nemrégiben megismerkedtem néhány nagyon praktikus, és felettébb hatékony léleksúlyoldó technikával, amelyek főleg egó- és elvárásmentesítő gyakorlatokat jelentenek. Félelemetes, hogy mi minden lapul azokban a bugyrokban...
Olyan megélt érzések törtek fel bennem, kerültek napvilágra, amelyek létezéséről sejtelmem sem volt. Olyan dolgok gátoltak, blokkoltak sok mindenben, amelyek felismerése gyakran könnyekig megrázott. Érzések, amelyek téves megéléseken alapultak gyerekkoromtól hurcolva magamban. Bélyegként belém égetve dolgokat, amelyek kihatással vannak jelen megéléseimre, párkapcsolataim alakulására, stb... Egészen megdöbbentő élmény ezeket feltárni, és hihetetlen megkönnyebbülés ezeket feloldani magamban...
Ha valakit érdekel, szívesen mesélek róluk, és tiszta szívből ajánlom mindenkinek! :)

Zajlik tehát kő keményen a tavaszi lelki nagytakarítás, és alig várom, hogy azok a kis pillangók a pocakomban zavartalanul, lelki súlyoktól mentesen, életvidáman szálldossanak :), hogy egy arra érdemes pillangó szelidítő mamutvadász férfiember örömét lelje bennük :).

Csodás tavaszi napokat kívánok! :)