Gondolatmorzsák by Koós Zsuzsi

"Az igazi MIT is???" - vetődhet fel joggal a kérdés...
Erre én értetlenül és bohókásan forgatom a szemeimet, és válaszolok, hogy:
"Jaaaaajj, hát az IGAZIIIIIT!! A NAGY Ő-t!!!" - Legalábbis így érzem :):)!

Azt gondolom, hogy az ismerőseimet és a rendszeres blogolvasóimat cseppet sem lepem meg azzal a felkiáltásommal, hogy SZERELMES VAGYOK!!! :)
Hisz aki ismer, tudja, hogy ez az érzés nem ritka nálam! Én amolyan szerelmes típus vagyok, és ezt a "kritikát" (bár én bóknak vettem), már meglehetősen sokszor megkaptam!

Fura érzés most úgy írni az érzéseimről, a kapcsolatunkról, hogy tudom, Ő is olvasni fogja, ugyanakkor pedig a világ legtermészetesebb érzése, mert épp erre a nyitottságra, nyíltságra, érzelmeink őszinte felvállalására és tisztaságára épül a kapcsolatunk.

Cikáznak a fejemben a gondolatok, hogy mivel is kezdjem az élménybeszámolót, illetve hogy mire is fókuszáljak a bejegyzés erejéig.
Hosszú, hosszú mondatokon keresztül tudnék ömlengeni arról, hogy mennyire fantasztikusan érzem magam, és hogy milyen csodálatos érzésekben és élményekben van részem, és hogy mennyi-mennyi pillangó repdes a pocakomban, és hogy hány méterrel repkedek a Föld felett... de most azt hiszem mégsem erről akarok írni!

Sokkal inkább szeretnék arról írni, hogy milyen érzés megtalálni az igazit!
Nagyon régóta vágytam már erre az érzésre, de úgy, hogy valójában halvány sejtelmem sem volt, hogy milyen is lesz. Mende-mondákat már hallottam magáról az érzésről, sőt, a szele évekkel ezelőtt meg is csapott, de...!...hát kiderült, hogy "téves riasztás" volt :):).
Nem tudtam milyen lesz! Sok párkapcsolatomban ott volt a potenciál, hogy valami nagyon értékes dologra leltünk, azonban ezek többnyire kiaknázatlan lehetőségek maradtak.

Nem lehetett tudni, hogy vajon a küzdelmek a drágakő csiszoláshoz hasonló munkafolyamatot jelentik-e, és hogy valójában egy igazi kincset hozunk-e épp létre verejtékes izzadtságunkkal, vagy épp meddő köröket futunk-e, és görcsös ragaszkodásunkból vagyunk-e képtelenek kilépni, miközben a fejünkben ott zakatoltak folyamatosan a kérdések, kételyek:
"Vajon ő-e az igazi?" "Vajon ezt el kell-e fogadnom?" "Vajon ez változik majd benne?" "Vajon én megtudok-e úgy változni, hogy ezt vagy azt el tudjam fogadni?" "Vajon a magasság számít, vagy nem ezen kellene, hogy múljon a nagy szerelem?" "Na és a korkülönbség??? Az vajon számít??" Megannyi kérdés, és hát az idő hozta a válaszokat is...!

Sőt, ma már tudom, hogy maga a kérdés a válasz. Hisz ha egyáltalán felmerül, ha ott a kételkedés, a kétség, az már egy komoly jelzés.
Ma már tudom, hogy ha megtalálom az igazit, az egy kétségeket elsöprő bizonyosság érzésével együtt járó csodás élmény!!!

De hogy én hogy is jutottam el ehhez az érzéshez?? Meg mi ez a derült égből villámcsapás hirtelenség?? :)

Hetekkel ezelőtt megszületett egy döntés bennem, hogy lezárom a múltam. Félre teszem a kötődéseket, a ragaszkodásokat és megtanulok elengedni... "lesöpröm az asztalt", hogy az életemben lévő "potenciális" férfiakkal párkapcsolati szinten "leszámoljak" (a szó legszebb és legszeretetteljesebb értelmében persze :)!)

Tiszta lappal, tiszta szívvel, örömmel és felszabadultsággal nézve a reményteljes jövőbe vetette bele magát Zsuzsika a pasimentes létbe...
"Pasik, kíméljetek! Pihenésre, szünetre vágyom, és arra, hogy a belső harmóniám kis kristályait minél fényesebbre tudjam csiszolni!!!"

Igen ám, ez zseniális elgondolás volt, szép idea, de ékes példája az ész és a szív ellentmondásának. A szívem ugyanis nem erre vágyott!! A szívem a társam, a párom, a másik felem megtalálására vágyott!
(Úgy vélem egyébként, hogy épp ezzel az elengedéssel tettem magam késszé a csoda befogadására... )
Szóval a szívem hangja az eszemmel ellentétesen rezonált, és minthogy az érzéseinkből, a vágyainkból teremtünk....
Nos Velem is megtörtént a csoda! Úgy érzem, hogy tiszta belső vágyaimból, illetve tiszta belső vágyainkból megteremtettük egymást!! Mindketten egy csodálatos, álomszerű, mesébe illő, ám igaz és tiszta szerelemre vágytunk. Egy olyan párkapcsolatra, ami a feltétel nélküli szereteten, az őszinte kommunikáción alapszik...

Olyan érzés, mintha szíveink már régóta beszéltek volna egymáshoz, együtt rezegtek  volna, mintha ők jól ismernék egymást... :)

Kívánom ezt az érzést mindenki számára... Nem a szerelem érzését önmagában, hanem azt a csodát, amikor az ember megtalálja a másik felét! Én most ezt érzem... És bár az ismerkedés, a közös út felfedezése hoz hideget és meleget mindkettőnk számára, fantasztikus élmény ez mindennel együtt :)!
 

Folyt. köv...