Eszembe jutott, hogy annak idején, amikor elkezdtem a blogomat írni, akkor az volt a célom vele, hogy nyissak a világ felé. Hogy kinyissam a kis szelepet magamban, és kifelé tudjam áramoltatni mindazt, ami bennem van. Ez óriási élményekhez vezetett, mert elkezdődött valamiféle energiakiegyenlítődés. Bennem oldódott a túlfeszültség, a környezetemben pedig pozitív változásokat érzékeltem, és nem mellékesen visszacsatolásokat kaptam a bennem zajló folyamatokra.
Picit most bele-beleolvasgattam korábbi bejegyzéseimbe, és elhatároztam, hogy szépen apránként újra elolvasom őket. Biztos vagyok abban, hogy ma sok gondolatom új értelmet nyer, illetve megerősítéseket kapok általuk.
Ha jobban belegondolok, akkor voltaképpen közel másfél éve nem írtam érdemi cikket a blogomba, mióta "Megtaláltam az IGAZIT!!!...".
Az életfilozófiám abban gyökeredzik, hogy minden a változásokról szól, és minden folyamatosan változik. Még azok a dolgok is, amiket állandónak hiszünk. Éppen ezért az is egy teljesen természetes folyamat, ha az ember élete, szokásai, addigi életstílusa merőben megváltozik, amikor megjelenik egy társ az életében. Így történt ez velem is. Más dolgok kerültek előtérbe, máshová kerültek a súlypontok, egészen egyszerűen másként íródott a prioritási lista.
Az elmúlt másfél év önismereti szempontból is óriási fordulópontokat hozott számomra. Hihetetlenül izgalmas a gyakorlatba ültetni azokat a bölcsességeket, amik az elmúlt években megfogalmazódtak, világossá váltak az emberi kapcsolatok terén. Különös tekintettel a párkapcsolati dolgokra, a női-férfi energiákra, a kommunikáció tisztaságára és az adó-vevő készülékek működésére vonatkozóan.
Az elmúlt egy év során (köszönhetően a párkapcsolatomnak, a pszichodrámának, a Camino-nak, a spirituális mestereimnek és tanításoknak, na és persze a saját tudatosságomnak) rengeteg minden rázódott szét bennem apró darabokra, hogy aztán újra össze tudjam magam gyúrni. Ez a folyamat zajlik újra és újra és újra... Most épp úgy érzem magam, mint egy kis órás mester, aki kibelezi, szétszedi a percíz kis klasszikus óraszerkezetet, megbabrál bennük valamit, majd hihetetlen precizitással újra összerakja, hogy jobban működjön, mint valaha. Minél többet csinál ilyet, minél többet gyakorolja, annál precízebben tudja csinálni. Nos, én ezt a precizitást még gyakorlom. Újabb és újabb kihívásokkal küzdök, amelyekről néha úgy érzem maguk alá gyűrnek, hogy aztán hullámlovasként mégis felül kerekedjek rajtuk...
Utolsó kommentek