....mindenható Atyában,
Mennynek és Földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban,
az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban...
Eddig szerintem csodaszép ez az ima.
A folytatással sajnos már nem tudok azonosulni.
A "pokolra" alászállós, és hogy eljön "ítélni élőket és holtakat" számomra már borzasztóan ellentmondásos azzal, amit én gondolok Jézus küldetéséről és az isteni szeretetteljes tervről.
Meglehetősen érdekes napokat élek. Kicsit úgy érzem magam, mint tavaly tavasszal, nyár elején, amikor is csináltam a dolgomat, tartottam az óráimat, éltük a kis közösségi életünket, zajlott intenzíven az önismereti folyamat bennem... aztán mint mikor a földet bámulja valaki, és egyszer csak hirtelen felkapja a fejét, úgy tekintettem én is körbe, és lettem arra figyelmes, hogy csupa spirituális ember vesz körül. Jórészt egymástól függetlenül voltak jelen az életemben. Úgy tűnt, mintha egy amolyan csomópontként bevonzottam volna őket, csak én nem vettem róla tudomást.
Aztán mint aki álomból ébredezik, kezdtem én is szépen apránként nyitni a spirituális dolgok felé.
Most pedig hetek óta dezsavu érzésem van. Most arra nézek körül, hogy mindenhonnan a keresztény, illetve vallási dolgok jönnek szembe velem, és vallásos emberek vesznek körül. Nincs olyan nap, hogy ne futnék bele egy-két bibliaidézetbe teljesen különböző forrásokból...
"Miért?" - Kérdeztem magamtól. - "Mit kell most észre vennem, illetve megértenem?"
"Mit jelent számomra Isten, és mit jelent számomra a katolikus vallás?"
Hónapokkal ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, aki szerette volna nekem megmutatni az életét a valláson keresztül. Szeretett volna megismertetni velem egy utat, amiről úgy véli, hogy a boldogsághoz vezeti őt...
Hiszem azt, hogy számtalan út létezik Isten felé. Hiszem azt, hogy mindannyiunk célja, akár tudatában vagyunk vele, akár nem, az, hogy az ő végtelen szeretetében összeolvadjunk, hogy összekapcsolódjunk abban a forrásban, ami maga a szeretet.
Hiszem azt, hogy Isten gyermekeiként, akiket saját képmására alkotott, bennük is isteni képességek rejlenek, noha ennek csekély mértékben vagyunk tudatában a hétköznapokban, jelenlegi tudatszintünkön.
Tudományos kísérletek is alátámasztják, hogy agyunknak csupán 4-5%-át használjuk, akkor vajon mi mindenre vagyunk képesek???
Na de visszakanyarodva a vallási témához, ma már tudom, hogy mi a dolgom vele.
Vissza kell térnünk azokhoz az ősi tanításokhoz, az isteni rendhez, amit Jézus is próbált átadni: próbálta az emberiséget visszavezetni a jó irányba ebből az önpusztító, egymást és a bolygót tönkre tevő állapotból, csak sajnos tanai kissé átértelmeződtek, elferdültek és az alapjai vesztek homályba. Ugyanezt próbálta, sőt próbálja Buddha, Krisna és még sok más megvilágosodott mester a világban hirdetni...
Meggyőződésem, hogy az összes vallásnak az alapja ugyanaz, mégpedig az, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk, akik magunk vagyunk A SZERETET!
Hogy éljünk és cselekedjünk szeretettel a szívünkben! Ha ez megvan, ha ezt képesek vagyunk felfogni, akkor hallgatva szívünk szavára csodaszép dolgok megvalósítására vagyunk hivatottak, és valóban szebb és jobb világ vár ránk!
A legszebb a dologban az, hogy ezt mindenki elkezdheti a maga szintjén, a maga kis valóságában... :)
Ebben kapom tehát a megerősítéseket mind spirituális, mind vallási oldalról, mind pedig szimplán emberi kapcsolatok tükrében.
És még mielőtt bárki azzal vádolna, hogy Jézus szerepében akarok tetszelegni (hihihi :):):), bár az egómnak ez nyilván borzasztóan tetszene :):)), "csupán" szeretetre, és a szívből élés szépségeire szeretném tanítani a körülöttem lévő embereket! :) Arra, hogy visszataláljanak önmagukhoz, és hogy azzá tudjanak válni, akik ők valójában. Magává a SZERETETTÉ :)!
Ennyi :)! És ez együtt sokkal jobban megy :)! Mindenki vegye ki a maga kis "almáját" a kosárkából, és tegyük rendbe ezt a világot :)!
Csodákkal teli szép napokat kívánok! :)
Szeretettel: Zsuzsi :)
Utolsó kommentek