Most, hogy sikerült nagyjából kikupálódnom a blogkészítés "tudományából", felötlött bennem a kérdés, hogy miért is jó az, ha az ember blogot ír...

Pontosabban az kezdett el foglalkoztatni, vajon miért is éreztem késztetést, hogy blogírásra adjam a fejem? (Hiszen grafomán énem már 12 éves korom óta aktívan megélem kis naplóim meghitt társaságában.)

A válasz talán az "üzenet"-ben rejlik. Vágyom arra, hogy hangot adjak gondolataimnak, hogy mások is megismerjék eszmefuttatásaimat, véleményemet a világról, az emberekről, érzésekről és a szeretetről.

Hiszek abban, hogy apró cseppekként a tengerben meg tudjuk váltani a világot.
Ha az én írásaimból csak néhányan képesek erőt meríteni, inspirációt nyerni új kreatív ötletekhez, vagy szimplán kicsit is jobban érezni magukat a bőrükben, esetleg mosoly fakad az arcokra, akkor már elértem célom :).

Nemrégiben találkoztam Osho mondataival: "Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni."

Nos, blogommal kinyitom életem kis könyvét...