Ma egészen váratlanul rábukkantam egy régebbi napló bejegyzésemre, ami kissé elgondolkodtatott...
 

„Éljem meg az érzéseimet, hagyjam, hogy átcsorogjanak rajtam…” Erre jók a barátok. Ellátnak mindenféle hasznos, praktikus és gyakorlatias tanáccsal. De hát mit jelent az, hogy hagyjam átcsorogni magamon az érzéseimet? Ezzel aztán kint vagyok a vízből…!

Ma táncoltam Vele. Nem tudom hányadik fázisát élem érzelmi skáláimnak Vele kapcsolatban, de hihetetlen büszke voltam magamra az utóbbi hetekben, hisz sikerült helyre raknom Őt. Feltettem arra a polcra, ahová való. Látom magam előtt azt az óriási fakkokból álló teljes falat betöltő fehér színű polcrendszert, ahová érzelmi bugyraim melléktermékeit rendszerezem. Mindennek és mindenkinek megvan a maga helye. Heteket töltök azzal, hogy felcímkézem, leporolom, vagy újra értelmezem őket.

Tegnap este azonban mintha megbillent volna a szekrény, és kihullottak volna a dolgaim. Már nincs többé a helyén. A karjaiba simultam, és egészen váratlanul rám tört az oly kellemes „otthon vagyok” érzés. A kedvencem, a világ legfantasztikusabb érzése, mégsem tudtam mit kezdeni vele…

Már könnyed vagyok. Laza és természetes. Nem akarok másnak látszani, mint aki vagyok, nem akarom eladni magam. Tudom, hogy kedvel. Vissza akarom tenni Őt a neki szánt polcra, de nem megy. Érzem a teste melegét, a gyengéd érintését, az illatát…érzem, ahogy végig simítja a bőröm…a szemembe néz…és mindez csupán tánc. Egy szenvedélyes tánc…mit kezdjek ezekkel az érzésekkel azon kívül, hogy „csorgatom át magamon”?

Hm, egészen belebizseregtem a kellemes emlékekbe :) ...

Néha bizony nem tudjuk mitévők legyünk egy adott élethelyzetben. Legyen szó szenvedélyes érzelmekről, párkapcsolati vagy akár munkahelyi szituációkról. Ez a bejegyzés már meglehetősen régi, és időközben megtanultam, hogy tényleg nem lehet ennél jobban és egyszerűbben megfogalmazni, mint hogy "csorgassuk át magunkon" az érzéseket. Át kell magunkat adni a belőlünk feltóduló érzéseknek, mint a vízsugárnak, mikor a zuhanyrózsa alatt állunk teljes meztelen valónkban. (És mielőtt félreértené bárki is, a szavaim nem azt jelentik, hogy a pasinak kell rögtön átadni magunkat ;), csupán a saját érzelmeinkről beszélek.) (Sőt bármily meglepő, még a negatív érzéseket is végig kell folyatni magunkon, meg kell élni őket, hogy ne fojtsuk el magunkban azokat sem, és hogy aztán megtisztulva, új energiákkal felvértezve élhessünk a mában.)

El kell felejteni az agyalást, a túl agonizálást, a morfondírozást és főleg a többismeretes egyenletek szintjén zajló elméletek gyártását!! (Oh, talán ennél a pontnál néhány kedves barátom magára ismer ;)...)

Át kell élni, meg kell élni a pillanatokat!!

Akkor, amikor hezitálunk, amikor folyamatosan kattog az agyunk, hogy 'most vajon ha így döntök, jó lesz-e nekem, vagy válasszam inkább a B tervet, és héj barátom, egyébként te hogy döntenél az én helyemben??...stb.' Nos az ilyen dolgokkal öljük meg a pillanatokat, a pillanatok varázsát. Ha nem érzed tisztán, belülről mélyről jövő egyértelmű válaszként, kétségek nélkül (!!!), hogy merre kellene menned, melyik irányba kellene a következő lépésed megtenned, vagy mit kellene csinálnod, akkor úgyis felesleges agyalnod rajta, hiszen akkor egészen egyszerűen még nem értél meg az adott döntés meghozatalára. Ekkor pedig ne akarj mindenáron dönteni. Csak élvezd a helyzetet, tényleg csorgasd át magadon az érzéseket, és szívből higyj abban, hogy meg fogod érezni, hogy merre kell lépned a helyes irányba, amikor itt az ideje. 

Jó, jó - mondhatod te most -, de mi van, ha én már ott állok az útkereszteződésben, mint a magyar népmesékben a szerencsét próbáló dalia, aki a válaszút előtt fejét vakarva nem tudja eldönteni, hogy a három út közül melyiket válassza, hogy elnyerje a királylány kezét és a fele királyságot. Kétségeid vannak, de neked MOST kell döntened.

Én akkor is ugyanazt javaslom: Lazíts, engedj a görcsös markoláson!

Ne akard mindenáron megkapni a választ! Ne gyötörd magad, és ne próbálj mindenáron kicsikarni magadból egy "értelmes" döntést! Próbálj inkább kicsit magadba szállni, próbáld átérezni a választási lehetőségeidet, éld bele magad egyenként az egyes helyzetekbe, és figyeld meg mit érzel! Aztán pedig válaszd egyszerűen azt, amelyik a legjobb érzésekkel tölt el! Összességében, vagyis az összhatásra figyelj, ne pedig előnyöket és hátrányokat próbálj számba vetni, megintcsak agytúráztatva!!!

Meglátod, az érzelmeid, az intuícióid segítenek az utadon tartani. És ha egyszer az utadon vagy, azt is látni fogod, hogy más színekben pompázik a világ. Kisvirágok nyílnak a "sárgaút" mentén, és játékos táncukat lejtő pillangók sokasága kísér véges végig utadon :). Élvezd az életed és hagyd, hogy igazán, de igazán átcsorogjanak rajtad az érzelmi hullámok, hogy aztán majd ügyesen meglovagold őket, amikor erre készen állsz igazi hullámlovasként.