Mit jelent nekem Anglia... folytatása...
Egy kedves barátommal már többször beszélgettünk arról, hogy milyen érzés külföldön élő külföldiekkel, akár magyarokkal találkozni. Ő úgy fogalmazott, hogy olyan, mintha kicsit mindenki átutazó lenne odakint. Egészen pontosan értettem, sőt éreztem mit is ért ez alatt, hisz én is megéltem már ezt az állapotot...
Az is szóba került, hogy én itthon megtaláltam önmagam, felépítettem egy kis világot magamnak, azonban ha kiköltöznék külföldre, akkor lehet, hogy elhervadnék, mint egy kis virág, akit kitépnek a földből...
Azt hiszem mondanom sem kell, hogy ez mélyen gondolkodóba ejtett :)...
Ezen a gondolatmeneten felbuzdulva mentünk ki nyáron Spanyolroszágba, hogy bebizonyítsuk magunknak és másoknak is, hogy nem vagyunk elhervadó virágszálak, mert a gyökereink mélyen belülről fakadnak, és életképesek a világ bármely táján.
Ez ugyanis a kulcs! Nem máshol keresni, nem mástól várni, hanem önmagunkban megtalálni valódi lényünket és vágyainkat...
Azt hiszem igazán kiálltuk a próbát, mert Spanyolországban épp úgy otthon éreztük magunkat, mint itthon, és azt éreztük, hogy simán meg tudnánk valósítani önmagunkat odakint is...
Nos Anglia. Ez a 12 nap megmozgatott bennem néhány rég eltemetett érzést.
Érdekes megtapasztalás volt. Az otthon érzés édes érzése keveredett egyfajta bizonytalansággal, és a felvillanó lehetőségek tárházának részegítő élményével...
Egyik felem azt mondta, hogy ott kellene szerencsét próbálnom, és egy újabb világot felépíteni, anyagi biztonságot teremteni. A másik felem azonban aktívan és hangosan kiabált bennem, hogy nem, nem, neked Magyarországon a helyed, és ott vagy boldog... Éreztem a két felem viaskodását, de tudtam, hogy majd fogom tudni, fogom érezni, hogy mit is kell tennem. Fogom érezni, hogy kell döntenem, amikor itt lesz az ideje...
Mindenesetre megleptek ezek a feltörő érzések...
Családom lenne kint, szeretnek, barátaim vannak... ott is...
DE!!!...Tegnap landolt a gépem Ferihegyen... Csodás érzés fogott el, mikor földet értünk. Mellettem egy angol párocska várta izgatottan, hogy életükben először Budapestre érjenek, ráadásul szülinapi meglepetésútként... Büszkeséggel fogott el, hogy szép helyekről tudtam nekik mesélni, és nyelvünk szépségét fitogtathattam... :) (Persze kis huncut vigyor csücsült a szám szélén, ahogy beletört a nyelvük a "viszont látásra" és "egészségedre" szavakba :)...)
Majd alig hogy kiléptem a repülőtérről, három "Isten hozott..." sms fogadott, és óriási melegség öntöte el a szívem...
Elfogott a fantasztikus 'itthon vagyok' érzés, és nem volt kétség többé, hogy hol a helyem. Imádtam az esti órám, önfeledt voltam, és hálás a tanítványaim szeretetéért és figyelméért... Este pedig - lévén hogy kedd este a kihagyhatatlan Szilvuplé ideje számomra - jól kitáncoltam magam, és tudtam, hogy bár a gyökerek bennem vannak, így életképes és termékeny vagyok bármilyen talajban, bármilyen országban, mégis itthon az én otthonom.
Bármennyire beszélek is folyékonyan angolul, az anyanyelv az anyanyelv... az anyakultúra az anyakultúra...
Ebbe születtünk, ebbe szocializálódtunk, és bár érdekes más nemzetiségű emberekkel ismerkedni, más kultúrákkal megismerkedni, melyek egészen különleges módon tágítják világnézetünket, ha szeretjük egymást, akkor együtt nekünk a legjobb, mégpedig itthon... :)
Nos ezek hirtelen a legfőbb érzések, amik kikívánkoztak belőlem.
Mosolygós csodás napokat kívánok! :)
Utolsó kommentek