Nemrég hallgattam egy előadást a szerelemről és a szexualitásról. Az egyik számomra fontos mondanivalója az volt, hogy a mai kor embere mennyire nem képes belemenni, és teljességgel megélni a szerelem érzését. Az egyik legszórakoztatóbb analógia az volt, hogy ugyebár azt mondják, hogy a "szerelem sötét verem", meg hogy "a szerelem vak"... A téma boncolgatásának alapja pedig az a tréfás konklúzió volt, hogy: "Na és ki akar vakon sötét verembe esni? Hát milyen butaság ez már?" És az a szörnyű, hogy valóban a 21. században rengetegen így élik meg, illetve hát épp hogy így NEM élik meg a világ legcsodálatosabb érzését. Félünk az érzelmektől, félünk a sebezhetőségtől, félünk megnyitni a szívünket... Ez borzasztó szerintem.
Belemegyünk felületes, csupán szexualitáson alapuló kapcsolatokba, és összekeverjük a birtoklási vágyat, a függőség érzését valamivel, aminek voltaképpen az ég világon semmi köze a szerelemhez, azon kívül, hogy szintén egy intenzív érzésről van szó.

...folyt. köv. csak nagyon álmos vagyok :)...