Tegnap délután porszívózás közben újabb megvilágosodó gondolataim támadtak. A Mikulás partinkra készülődtünk lázasan (ami megjegyzem szuper jól sikerült :) ), és folyamatosan a kis szeretetteljes társaságunk járt a fejemben. Ez amolyan ráhangolódós kellemes érzés volt. Mindig csodálkozom azon, hogy ha az ember végre rászánja magát a takarításra, akkor az tulajdonképpen (akárcsak a szelektív szemétlehordásunk) nagyon magasztos és jó érzés tud lenni :).
Szóval az ágy alatt térdelve azon filozofáltam, hogy vajon miért van az, hogy amikor valami csodás dolgot szeretnék csinálni, amikor adni akarok a világnak mindazzal, amivel foglalkozom, amikor kiabálom bele a világba, hogy "héj emberek, gyertek, fantasztikus élmények várnak rátok, ideje kibújni a csigaházból, változtassatok az életeteken, ha nem vagytok megelégedve vele", akkor miért találok sokszor süket fülekre?
Azért érthetetlen mindez számomra, mert a visszajelzéseink nagyon pozitívak a diákjaink részéről, ami akaratlanul is arra enged következtetni, hogy jó és értékes, amit csinálunk.
Miért van tehát akkor az, hogy ennyi szeretet, ennyi lelkesedés ellenére nehéz a megélhetés? Mi az, amit nem csinálunk jól? Mi a gond a világgal? Mi a gond az emberekkel? Hol vannak a homokszemek a szerkezetben? Mindenki akarja a jobbat, akarja a teljesebb életet, mégis hol akkor a hiba...?
Egyszer azt mondta egy nagyon kedves barátom, hogy én igazi 'szív' ember vagyok. Hogy léteznek 'szív' emberek, és vannak az 'erő' emberek, akik különbözőképpen igyekeznek érvényesülni az életben. A tendencia az, hogy valahogy az 'erő' emberek úgy tűnik sokkal jobban tudják megvalósítani törekvéseiket, szándékaikat, és talán épp erre használják a "farkastörvény" kifejezést. Egyszerűen önérvényesítik magukat, akár jót tesznek a világban, akár sem. Nem ritkán ők 'ego' emberek is egyben, de semmiképp nem összekeverendő a két fogalom!!!
Egy másik barátunk pedig hasonló gondolatmenetre alapozva felvilágosított minket, hogy "Lányok, szuper amit csináltok, de ebből nem fogtok megélni! Nem vagytok elég erősek, túlságosan érzékenyek vagytok, és hiányzik belőletek a kőkemény üzleties hozzáállás, ami életben tart benneteket a "farkastörvények" uralta világban".
Szóval azon töprengtem, hogy mi is a gond. Mi van akkor, ha én nem akarok kemény lenni? Ha én ÉN akarok lenni, érzékenyen és szívvel élve? Ha nem akarom, hogy engem a farkastörvények mozgassanak, mert hiszek abban, hogy farkastörvények nélkül is létezhet egy jó világ? Vajon mit kellene tennem, hogy eljusson az üzenetem az emberekhez? Hisz, ha már eljutott (és itt most nem arra gondolok, hogy kapott-e már hírlevelet tőlünk, vagy találkozott-e már a plakátunkkal, hanem hogy az üzenetem valóban betalál, eljut hozzá és megérinti), akkor ott van nálunk, kipróbálja, aztán eldönti, hogy neki való-e vagy sem.
És akkor megfejtettem a rejtélyt...! Ha én 'szív' ember vagyok, és szívből kommunikálok, akkor ugyebár a szívhez szólok. Vagyis nem az észhez, sem pedig az egohoz. A mai világban pedig hiába sok a szeretetteljes, tisztaszívű jó ember, az emberek szívét mégis fal veszi körül. Nem merünk megnyílni, nem mertünk befogadni, félünk szeretni, és félünk megélni azt, amikor forró, édes érzésként átfolyik rajtunk minden ízünkben a szeretet. Egyszerűen blokád van. Szívblokád! Talán épp a farkas törvények következtében megsérült szíveink, a múlt emlékei, családból hozott dolgok miatt, bármi miatt... Így pedig valóban nagyon nehéz célba találni. (Még Ámor is bajlódik a nyilacskájával jócskán manapság ;)) Olyan, mintha egy nagy kapun próbálnék dörömbölni, hogy engedjenek be, de nem nyílik a bástya ajtaja... Félünk, szkeptikusak vagyunk, de legfőként nem hisszük el, hogy valóban egy szép élet várhat ránk!
Az fogalmazódott meg bennem, hogy ez most a nagy megoldásra váró feladatom. Az, hogy eljussak az emberek szívéhez, hogy megpengessem azokat a húrokat, és hogy megismertessem őket az élet és önmaguk Isteni szépségeivel. Még nem tudom pontosan hogy kell csinálnom, de biztos vagyok benne, hogy meg fogom találni a válaszokat a kérdéseimre. Lépésről lépésre, vagyis 'Poko a poko'...
Folyt. köv...
Utolsó kommentek