Fantáziavilág?
Néhány héttel ezelőtt viszonylag sokat varrtam. Varrás közben pedig előszeretettel nézek filmeket...
Megnéztem hát a Gyűrűk Ura trilógiát, a Z, a hangyát, az Avatart ismételten, a Grimm testvéreket... eszembe jutott ezek kapcsán az Aranyiránytű... az óriási kedvencem pedig immár hetek óta az Avatár című rajzfilmsorozat, ami a kis kopasz nyílfejű szerzetes légidomár fiúról szól...
Fura érzés, de ezek a mesefilmek nekem mind ugyanarról szólnak mostanság. Számomra mind ugyanazokat az alap üzeneteket hordozzák magukban!
Mindegyik szól a szeretetről, a bajtársiasságról, a hitről, de legfőképpen a jelen megéléseim tükrében a bátorság üzenetét hordozzák.
Bátorságra van szükségünk, hogy szembe szálljunk félelmeinkkel, hogy leküzdjük az akadályokat! Vállt vetve társakkal, de ha kell egyedül is szálljunk szembe a sötét oldallal a jó, tiszta és nemes ügy érdekében...
"Ezek csak mesék!"- mondjuk rájuk... Mesék, melyek valakinek az élénk fantáziájából kipattant lények kalanddús élményeit és érzéseit tárják elénk...
De kérdezem én: ki tudja megmondani, hol van az a láthatatlan határmezsgye, mely elválasztja az álmot a valóságtól?
Vagy azt, hogy mi voltaképpen a valóság?
Hát nem valakinek, valakiknek a fantáziájából előpattant gondolatok megvalósulása? Ha jobban belegondolunk, nem is kell messzire menni: Vegyük csak a kézzel fogható technika vívmányokat, a tudományos felfedezéseket, a feltalálók megszámlálhatatlan számú gondolatokból kipattant megvalósulásait.
Egyre többen valljuk azt a nézetet, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van...egyre többen tapasztaljuk hétköznapi életünkben épp úgy, mint néha egy-egy csoda számba vehető esemény kapcsán...
Az én fejemben valahogy most két illetve három irányból szemlélve is megközelíthető ez a fantázia világ:
1. Merjünk álmodni, mert új világot vagyunk képesek ezáltal teremteni! Új valóságokat tudunk alkotni, ha lehullik a hályog a szemünkről. Merjük elragadtatni magunkat, és utat engedni szívünk vágyainak! Hiszek abban, hogy határtalan lehetőségek tárházában élünk, amiben bármi manifesztálódhat. A lényeges az egész teremtési folyamatban, hogy valóban a legbenső énünk szóljon hozzánk, a szívünk rezgései irányítsanak, ne pedig az egónk, a félelmeink, a megfelelés kényszereink és a társadalmi konvenciók.
2. A fantáziavilág másik aspektusa pedig az, hogy a jelen valóság már most jóval tágabb, színesebb és gazdagabb, mint amit szabad szemmel látunk, vagy amit ép ésszel felfogunk... Vannak, akik ezekre sokkal fogékonyabbak, és érzékelnek olyan dolgokat, ha úgy tetszik "fantázialényeket", erőket, amik sokunk számára képzeletszülemények, pedig valóságosabbak, mint gondolnánk!
3. Eszembe jutott egy harmadik megközelítés, még pedig a szimbolika. Az elménk (mely hajlamos még azt is tagadni, amit saját két szemünkkel látunk, vagy egyéb érzékszerveinkkel érzékelünk) sok mindennel nem tud mit kezdeni, s csupán szimbolikus formában képes befogadni az információt. Ezen aztán rágódik egy darabig, formálgatja, ízlelgeti, s valami talán beépül a tudatalattiba, ami aztán később jó esetben aktiválódik.
Hol tehát a határ? Mit jelent a fantáziavilág? Mit üzennek számunkra a mesék? :)
Nyissuk tehát továbbra is azokat a kis kapukat, és éljük ezt a csodás életet, mégpedig a jelenben! :)
Utolsó kommentek