Miért írok?

"Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni." /Osho/

Utolsó kommentek

  • 28-33: Kedves Imi! Abszolút teljesen jól látod. Valóban nem a férfi minőségű és női minőségű energiákat r... (2012.07.16. 12:51) Férfi - női energiák 2. rész...
  • Imi2011: Kedves Zsuzsi (Ugye Koós Zsuzsi e fentebbi bejegyzés szerzője?), szerintem a bejegyzésed címe félr... (2012.05.23. 21:10) Férfi - női energiák 2. rész...
  • 28-33: Kaptam egy ilyen kérdést a facebookon a cikkemre: „Tehát most az volt lényeg, hogy a pozitív élet... (2011.02.03. 12:29) Elfojtások...
  • 28-33: Kedves Diver83! Nem vagyok biztos abban, hogy ezekről így blogon keresztül érdemes beszélni, hisz... (2010.08.25. 08:32) Elvárások...
  • diver83: Kedves Zsuzsi! Ma találtam rá a blogodra és nagyon tetszenek a gondolataid, írásaid! A bejegyzésbe... (2010.08.21. 17:05) Elvárások...
  • Utolsó 20

2009.11.30. 00:10 28-33

"Ezek a Te köreid, amiket le kell futnod..."

Ez a kedvenc mondásom, amit előszeretettel dörgölök oda mások orra alá, amikor megoldásra váró feladat előtt állnak. "Ezek a Te köreid, amiket le kell futnod!" Persze ettől nem ritkán idegroham, feszültség és frusztráció a válasz a másik fél részéről...

Sokat gondolkodtam már ezen (főleg amikor vissza is kapom :)). Ugye ismét az ominózus tükör odatartása a másik arca elé. Valahogy ez nagyon megy nekem :). Tudom, hogy ezzel sok embernek kifejezetten segítek, sőt, a barátaim már viccet csinálnak belőle. Amikor felismerik a szitut az életükben, és nekem már nyílik a szám nagy levegő vételre, ők enyhén irónikus hangsúllyal kántálják: "Tudom, tudom: ezek a saját köreim, amiket le kell futnom...!" :). Persze azzal is tisztában vagyok, hogy sokan vagy nem akarnak, vagy nem képesek szembe nézni a tükörképükkel, akár félelmeik, akár ego-juk miatt... Nem könnyű, ez való igaz. Az is igaz, hogy kéretlenül nem is célszerű, és főként nem hálás feladat a tükörfunkció betöltése, de van, hogy akaratlanul is azzá válok. Bizony-bizony, sokszor fájdalmas... Mégis azt gondolom, hogy előre visz.

Gyakran könnyű a másikat bántani, a másikat hibáztatni, a másikban illetve a körülményekben keresni a hibát, hisz ezáltal felelősséget hárítunk magunkról, vagy egyszerűen csak homokba dugjuk a fejünket. Nos ilyenkor jön az én bölcs tanácsom a körök futásáról :). Talán futóbolondságomnak köszönhető a hasonlat, de találó.

Azt javaslom mindenkinek, hogy először próbáljunk mindig magunkból kiindulni, mielőtt célpontot választunk magunknak. Sokszor még a kérdést sem könnyű feltenni önmagunknak, nemhogy megválaszolni, hogy vajon mi a bajunk saját magunkkal. Hogy vajon mi idegesít, mi zavar, mi frusztrál a másik emberben, vagy éppenséggel egy-egy szituációban, de legfőképp miért?... Talán meglepő, de sokszor komoly tudatalatti okok rejlenek bizonyos megnyílvánulások mögött...

Ha figyeljük magunkat, ha figyelünk a reakcióinkra egyes élethelyzetekben, egyes párbeszédekben, ha megfigyeljük a bennünk végbemenő érzelmi változásokat, az általunk használt szófordulatokat, akkor rengeteg információ birtokába jutunk, és tudni fogjuk a válaszokat a kérdéseinkre. Ezt fel lehet fogni akár egy nagy kalandként, egy kísérletként. Kaland a lelki bugyrok mélységeibe. Izgalmas utazás egy életen át :).

 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://28vagy33.blog.hu/api/trackback/id/tr311562182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása