A napokban ismét egy fantasztikus filmet láttam, ami ahogy látom nem kis népszerűségnek örvend mostanság. Úgy érzem méltán, mert valóban egy remekműről van szó. Eddig bárkivel is beszéltem a filmről, aki látta már, mindenki csak szuperlatívuszokban tudott róla nyilatkozni :).

Az aktuális ajánlatom tehát "Az Avatár" című kasszasikergyanús film, amit mindenképp moziverzióban, és lehetőleg 3D-ben javaslok megnézni első körben.

Hogy mit jelentett számomra ez a közel 3 órás moziélmény? (Anélkül persze, hogy a sztorit lelőném :).)

Azon túlmenően, hogy elég drasztikus módon felhívja a figyelmünket arra, hogy milyen hihetetlen intenzitással romboljuk a saját bolygónkat, és hogy annak milyen szörnyű következményei tudnak lenni... És azon túlmenően, hogy csodálatosan képiesített történetet varázsoltak a készítők a szemünk elé, lenyűgöző effektekkel... Nos őszintén bevallom, még másodszori megnézéskor is szívbemarkoló, könnyfakasztó élményként éltem meg azt, hogy olyan életigazságok fogalmazódtak meg, amiről sokunknak még csak sejtelme sincs....

Rengetegen nézik meg világszerte ezt a filmet, de kíváncsi lennék, hogy a szépen megkreált, különleges képi és hanghatásokkal színesített "mesefilmen" túl vajon hány ezren, tízezren látják, értik meg a film valódi mondanivalóját. Vajon mikor nő fel az emberiség arra a szintre, amikor felfogjuk végre, hogy ezeknek a fantasy filmeknek sokkal több a valóságalapjuk, mint első látásra hinnénk?

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkban megfogalmazódott már az a kérdés, mástnem kisgyerek korunkban, ahogy a filmben is, hogy vajon az álom-e a valóság, vagy az ébrenlét. Hogy mi van akkor, ha az, amit valóéletnek hiszek, éppen az az álom? A film fantasztikusan rávilágít arra, hogy mindkettő valóság.
Rávilágít arra, hogy a dolgok mögött sokkal többminden felfedezhető, és minden más, mint aminek látszik. Hogy létezik egy csodálatos kapcsolat a világegyetem élőlényei között, ami talán a 21. század embereinek ép ésszel felfoghatatlan, ám őseink nagyon is tisztában voltak ennek a "hálónak" a létezésével. Hogy hogy működik? Ezt nem feltétlen kell megértenünk. Elég, ha tudjuk, hogy van és működik. Voltaképpen ha jól belegondolunk, a mai kor emberének is vannak közhasználatban lévő kifejezései ezen jelenségek egyes formáira, mint például "telepátia", "megérzés"... vagy napjainkban oly előszeretettel élünk azzal a terminussal, hogy a "gondolatoknak teremtő ereje van".

Kíváncsi vagyok, vajon a film hatására felfogjuk-e már, hogy ezek az energiahálók, az összeköttetés, a kapcsolat az élő lények között létezik és aktív? Számos tudományos kísérlet alátámasztotta ezt már. Akár a növényekkel kapcsolatban, de az állatokkal és embertársainkkal kapcsolatban bizonyára mindannyian saját bőrünkön is tapasztaltuk már.
Nem is kell messzebb menni a háziállatoknál: a hűséges, gazdáját minden ízében érző kutyustól, vagy épp a lovasát érző pacitól és a hús-vér élőlényként alatta mozgó lovát érző lovastól... létezik a kapcsolat még akkor is, ha épp nincs a hosszú hajunknak ficánkoló vége :)... De beszélhetünk anya-gyermek közötti láthatatlan kapocsról, ami a köldökzsinor elvágása után sem szűnik meg, vagy az ikrek között működő az anyaméhben valaha kialakult kapcsolatról. Vagy akár férfi-nő között létrejövő egymást érző különösen intenzív kapcsolatról, amit valószínű épp a szexuális együttlét során történő összekapcsolódás aktivizál... És ezek csak a nagyon triviális, magától értetődő példák...

Megérjük vajon valaha, hogy a kapcsolat, mind embertársainkkal, mind pedig az állatokkal és növényekkel csodálatosan egybeforraszt bennünket? Azt, hogy attól, hogy nem látunk valamit a két szemünkkel, attól még létezik, és hogy attól még más idegsejtjeinkkel érzékelni tudjuk...? Hisz képes vagyok érzékelni azt, ha egy barátom szomorú, még akkor is, ha épp mosolyog, és megpróbálja elrejteni az érzéseit. Egyszerűen érzem, mert ott a láthatatlan szál kettőnk között, ami rezeg, amikor információ áramlik kettőnk között, akár szavak és különösebb gesztusok nélkül is. (Könyvajánló, ha többet szeretnél tanulni ezekről a csodás dolgokról: Vlagyimir Megre - Anasztázia.)

Vajon tisztában vagyunk azzal, hogy a gondolatainknak bámulatos ereje van? És azzal, hogy a szívünknek talán még nagyobb? Hogy a bátor és őszinte szív legyőz minden akadályt és nem ismer lehetetlent...?

Érzékeljük azt, hogy az anyagi érdekek mekkora pusztításokat visznek végbe? Hogy az egó milyen szörnyűséges vezető...? Hogy az ostobaság szörnyen végzetes tud lenni?
És hogy a csapatszellemben mekkora erő rejlik, és jó lenne csodás és nemes dolgokra használni?

Ezekre kérdésekre remekül illusztrált válaszokat kapunk az Avatárból...

Ami azonban számomra a legfontosabb üzenet volt a filmből, az a nyitás, a nyitottság és a bátorság. Óriási dolog felismerni és bevallani önmagunknak, hogy mennyi mindent nem tudunk még a világról, a világegyetemről, az emberi kapcsolatokról, képességeinkről és határtalan lehetőségeinkről. Hiszen szembe nézni azzal a tükörrel, hogy "buták" vagyunk, hogy olyanok vagyunk, mint a gyerekek, iszonyat nehéz tud lenni. Felismerni, hogy itt élünk egy világban, aminek az alapvető szabályaival sem vagyunk tisztában, valóban nem könnyű. Főleg azzal az egó által harsogott címszóval, hogy "mi vagyunk a teremtés koronái, az evololúció csúcsai" elszállva magunktól pusztítunk.
Pedig csak kicsit kellene kinyitni a szemünket. Csak egy kicsit kellene kinyitni és megtanulni látni, érezni. Igenis szembe nézni azzal a tükörrel, hogy mindannyian gyerekek vagyunk, akiknek sokat kell még tanulni.
A tanuláshoz pedig mire van szüksége egy gyereknek? Mit "várunk el" tőlük...?
Alázatot? Őszinte nyitottságot? Befogadást? Szorgalmat? Tiszteletet és szeretetet?
Héj, ha ezeket már kicsi koruktól fogva elvárjuk gyerekeinktől, mi miért feledkezünk meg róla? Miért derogál, ha valaki valamit jobban tud nálad, és esetleg tanítani akar? Miért megy ez az egóra, és miért kezdődik el akár egy hatalmi harc két ember között?

És akkor meg is érkeztem ahhoz a témához, ami számomra óriási konkúzió volt a filmből, mégpedig azért, mert ismét megerősítést kaptam egy korábbi nézetemmel kapcsolatban. Ez pedig nem más, mint a férfi-női kapcsolatban rejlő titokzatos erő.
Egy korábbi blogbejegyzésemben már tettem említést arról, hogy gyakran a pasi egója aktivizálódik akkor, amikor a nő valamit jobban tud nála. Tapasztalatból mondhatom, hogy ebből komoly konfliktusok tudnak kierekedni... Én ezt nagyrészt egy kisebbségi komplexusnak tudom be a pasi részéről, hisz tudjuk, hogy nincs értelme a versengésnek férfi és nő között. Mindkettőnknek ugyanis egészen más funciója van, másként működünk, és mindannyiunknak megvan az erőssége és gyengesége, amivel képesek lehetünk egymást különleges módon kiegészíteni... de nem ezt akarom tovább ragozni...
...Hanem azt, amire ez a film rávilágított:

Látjuk azt, mivé válik egy férfi, ha az egója nem utasítja el, hogy a nőtől tanuljon, ha a nő jobban tud nála valamit? Hogy mivé válik, ha kellően nyitott mindenre, többek között arra, hogy megtanuljon olyan dolgokat magáról és a világról, amiket még nem tud, maximálisan megbízva a másikban (még ha az életét és testi épségét kockáztatja is)? Észre vesszük azt, hogy mivé képes válni egy férfi egy őt "kiegészítő" nő mellett, és fordítva...? Aki már látta a filmet, tudja miről beszélek, és talán megdöbbentő ilyen szemszögből is megérteni a mondanivalót...
Egy olyan férfivá vált főhősünk, aki valóban nem ismer lehetetlent, akit a szíve, az ösztönei, az intuíciói a helyes irányba vezetik... aki fantasztikus dolgokra képes... és aki erejét megsokszorozva, kreativitását hasznosítva a világot is képes megváltani...
És higgyétek el, ez nem mese, ez nem álom, ez bizony valósággá tud válni!
Számomra egészen elképesztő ez az üzenet, és csak bízom benne, hogy ez mások számára is átjön...
Ha hiszünk a másikban, ha bízunk benne, ha építjük és nem romboljuk a társunk önbecsülését, ha mellette állunk jóban-rosszban, ha tiszta és őszinte szívvel szeretjük, ha van bátorságunk, kitartásunk és kellőképpen nyitottak vagyunk az új dolgok befogadására, akkor egy férfi és egy nő együtt olyan dolgokra lehet, képes, amit talán szavakba sem lehet foglalni... (Azt gondolom, hogy a történelemből erre számos példát lehet hozni.)

Azt mondom, ha lehetőséged van megnézni a filmet, ragadd meg a pillanatot! Nem fogod megbánni! :)

Most ilyen "jótanácsok" villódznak az agyamban konklúzióként és iránymutatásként :) :

Láss, érezz!!!
Élj és tapasztalj!
Érezz és merj!!
Akarj többet tudni, nyiss és fogadj be!

Szép napokat kívánok és fantasztikus megéléseket az új esztendőben :)!